A Jövő torrentje ( m )

[Vilmos]

A Megauploadot becsukták, a Pirate Bay még áll, de svéd doménre menekült, a nagy fájlcserélő oldalakat tűzzel-vassal, valamint SOPA-val és ACTA-val üldözi a szórakoztatóipar. És akkor jön a Tribler nevű rendszer, nem kevesebbet állítva, mint hogy a fájlcserélő hálózata egyenesen elpusztíthatatlan, és csak az internettel együtt lehet kikapcsolni. És hogy még jobban fájjon a szerzői jogi szövetségeknek, nem valami gonosz hekker barkácsolta össze lopott szoftverekkel, hanem komoly kutatók dolgoznak rajta a világ vezető egyetemein, ráadásul jórészt EU-s támogatásból.

A Tribler valójában nem egy vadonatúj rendszer, ez már a legfrissebb változat verziószámából (5.5.13) is látszik. A fejlesztése több mint öt éve indult Hollandia legjobb műszaki egyetemén, a Delfti Műszaki Egyetemen, azóta csatlakozott a munkához több európai egyetem, illetve a tengerentúlról a Harvard kutatócsoportjai. A cél alapvetően nagyon hasonló volt ahhoz, ami magának az internetnek a megépítését célozta pár évtizeddel előbb: olyan, tökéletesen decentralizált információmegosztó rendszert építeni, ami a hálózat tetszőleges számú csomópontjának kiiktatása után is működőképes marad, vagyis szinte elpusztíthatatlan. A fejlesztés során bonyolult matematikai, hálózatelméleti modelleket használtak fel, sőt, a 2007-ben közgazdasági Nobel-díjat kapott mechanizmustervezési teória is segíti a Triblerben az erőforrások elosztását.

A program mára kiforrott, működik (sőt, öt éve egy másodpercre sem állt le, amit nem mondhatnak el magukról Google, Facebook és Amazon méretű óriások sem), és az elpusztíthatatlanságot hirdető nyilatkozatok nyomán hirtelen óriásira nőtt az érdeklődés iránta – ezért próbáltuk ki mi is. A teszt alatt eltekintettünk attól, hogy a hálózaton jelenleg elérhető tartalom jogtiszta-e, inkább az érdekelt, hogy maga a technológia működik-e. Ha igen, később nyilván fel lehet használni teljesen legális célokra is, ahogyan a Bittorrent is dolgozik ma sok legális szolgáltatásban.



Nincs központ
A fájlcserélő hálózatok a kezdetek óta a decentralizáltság irányába fejlődnek. Az ok egyszerű: minél kisebb a jelentősége a hálózatban a központoknak, annál kevésbé korlátozza teljes rendszert a központ kapacitásának végessége. 1999-ben a forradalmat elindító Napsterben az volt a nagy ötlet, hogy a felhasználók közvetlenül egymás gépeiről kapták a letöltött fájlokat, a központi szerver csak az egyes gépeken levő tartalmak listáját tárolta, és segített a keresésben, illetve a hálózat tagjainak egymás megtalálásában. Innentől kezdve különféle trükkökkel egyre jobban csökkentették a hálózatok centralizáltságát, míg a Bittorrent eljutott addig, hogy csak azért kell egy központ (amit ebben az esetben trackernek hívunk), hogy legyen honnan beszerezni a .torrent fájlokat, vagy mágneslinkeket, amelyek azonosítják a hálózatra csatlakozó milliónyi gépen azt a tartalmat, amit le akarunk húzni a saját gépünkre.

A Tribler megteszi az utolsó lépést is, és szükségtelenné teszi a trackert: minden funkciót, a kereséstől a fájlok és a kliensgépek azonosításáig és összekapcsolásáig maguk a hálózatra kötött gépek szolgálnak ki közösen, a hálózatelméletben gossip protocolnak nevezett elméletre építve (azért nevezik pletykaprotokollnak, mert az információ terjedése a rendszerben arra hasonlít, ahogy egy közösségben a szóbeszédek terjednek).

A program egyébként nyílt forráskódú, szabad szoftver, megy Windows, Linux és Mac OS alatt is, és alapvetően az évek óta használt bittorrent protokollt használja. Ugyanúgy darabolja fel a fájlokat, töltögeti le a hálózatról az egyes darabokat, és rakja össze belőlük az adott tartalmat, ahogy minden torrent kliens, így megetethető bármilyen trackerről letöltött .torrent fájllal is, de a lényeg az benne, hogy ez nem feltétlenül szükséges a működéséhez.

Csatornaszörf
A rendszer kipróbálásakor nullára korlátoztuk a kimenő adatforgalmunkat, vagyis csak letöltöttünk, fel nem. Ez fájlcserélő körökben roppant nagy otrombaságnak számít, de így tudtunk a jelenlegi magyar törvények megsértése nélkül tesztelni.

Kicsit lassú – ez volt az első reakciónk a telepítés és elindítás után. Nagyon lassú – ez a második, a harmadik pedig az, hogy nem elég hogy nagyon lassú, de kínosan lelassítja az egész gépet. Valójában ezalatt a Tribler éppen befészkelte magát a hálózatra: a telepítővel kapott bootstrap lista alapján benézett a rendszer néhány csomópontjára (az hogy vannak ilyenek, arra utal, hogy azért száz százalékig mégsem decentralizált a hálózat), rajtuk keresztül talált még egy csomó bejelentkezett gépet, és közölte mindenkivel hogy mostantól ő is itt van.

A kezelőfelületről rögtön látni, hogy azt programozók készítették programozóknak, nem áll igazán kézre, és egy cseppet sem segíti a kezdő felhasználót az eligazodásban. A leglátványosabb újdonság rajta a hagyományos torrentkliensekhez képest a Channels menüpont, ahol a közösség rendezi téma szerint csatornákba a tartalmat, ezeket meg lehet jelölni kedvencként, és így mindig látjuk, ha valamelyik csatornánkon újdonság jelenik meg, nem kell a keresőt nyúznunk. Jelenleg a messze legnépszerűbb csatorna az Eztv nevű, tévésorozatok friss epizódjait digitalizáló, és fájlcserélőkön terjesztő kalózcsapaté, mellettük a premier mozifilmek, az e-könyvek, és a hd felbontású pornó tűnik még különösen kapósnak a triblerezők között. A tartalom első ránézésre mennyiségben és frissességben is egy kisebb, általános témájú torrent trackerének felel meg.

A puding próbája
Első próbaként egy aránylag régi tartalmat választottunk ki találomra letöltésre: a Felhőtlen Philadelphia című sorozat egy 2010. decemberi epizódját. A kereső szinte azonnal köpte az eredményeket, alig volt lassabb, mint tetszőleges webes torrentkereső, ami nagy szó, hiszen itt rengeteg hálózati kommunikációval szedi össze a rendszer azt az eredményt, amit hagyományos esetben egy sima adatbázisban való keresés. Maga a letöltés viszont nagyon lassan indult be, összesen 7 peert (olyan gépet, ahol fel van ajánlva a tartalom letöltésre) talált, és vagy tíz percig alig csordogált lefelé az adat. Aztán egyszer csak megtáltosodott a rendszer, a letöltési sebesség megugrott, és 3-400 k/sec között ingadozva végül 18 perc alatt töltötte le a 160 megás fájlt a Tribler. A kontrollcsoportként indított uTorrent ugyanezt a fájlt a Pirate Bayről beszerzett mágneslinkkel és 40 peerrel szintén kicsit lomhán kezdte, de aztán másodpercenként 600k és 1,3 megabájt közti sebesség között ingadozva nem egészen 8 perc alatt végzett.

Második nekifutásra forróbb anyagot választottunk, az Agymenők torrentre három napja felkerült friss epizódját (5. évad, 16. rész). A uTorrent itt megmutatta az erejét, a Pirate Bay 13 ezer peerjével megtámogatva szinte azonnal 3 megabájt/secre ugrott a sebesség, és a stopper nem tartott egy percnél sem, mire lenn volt az epizód. A Triblernél itt a hagyományos letöltés helyett streaminget kértünk, vagyis azt, hogy letöltés közben, amint erre képes, kezdje is el lejátszani a filmet – ez annyiban nehezítés a rendszer számára, hogy igyekeznie kell a videó elejéhez tartozó fájldarabkákat előre venni a letöltésben, nem csak azt szedni, amit ér. A Tribler megint nagyon lassan kezdett, viszont amikor 6 százaléknál járt a letöltésben, meglepetésszerűen elkezdte lejátszani az epizódot. Örömünk nem tartott sokáig, a lejátszás meg-megakadt fél percekre, de közben a háttérben egyre gyorsult a letöltés, 400 k/sec-ig kúszott fel, mire az egész fájl megérkezett szűk negyed óra múlva. És közben a stream is elért majdnem a főcímig.

A tribleres letöltések lassúságában egyébként szerepet játszhatott az is, hogy mivel a feltöltést korlátoztuk, a rendszer által számon tartott reputációnk (a fel- és letöltéseink aránya, vagyis hogy mennyi sávszélességet adunk be a közösbe a hálózat működtetéséhez) gyászosan alacsony maradt, így az adatforgalmunk is alacsonyabb prioritást kapott a rendszerben, mint a veterán triblerhuszároké.

Tényleg ez a jövő?
Bár néhány letöltésből nem illene messzemenő következtetéseket levonni, a további tesztek is azt mutatták, hogy a Tribler sebességben ugyanúgy nem ér fel a népszerű torrentkliensek és trackerek mellé, ahogy kínálatban és frissességben sem. Persze egyelőre nem is ez a célja, hanem az, hogy demonstrálja, hogy igenis működik, és nem kell neki külső kereső, tracker, és torrentadatbázis. Ahogy egyre többen fogják használni, a kínálat és a sebesség gondjai is automatikusan elmúlnak, hiszen több felhasználó tartalmai és sávszélessége kerül a hálózatba.

A több felhasználó azonban nem csak ezt hozhatja el. A nagyobb torrent trackerek sikerei mögött fáradhatatlanul dolgozó moderátori csapat áll, ami kipucolja a hibás, vírusos és kamu fájlokat. A népszerűséggel párhuzamosan óhatatlanul a Triblerben is meg fognak jelenni a rosszindulatú felhasználók, akik direkt szennyezik a rendszert (állítólag sokszor maguk a film- és zenekiadók próbálkoznak ilyesmivel fájlcserélő hálózatokon, hogy megnehezítsék a valódi kiszivárgott tartalmaik megtalálását, illetve elvegyék a kedvet a letöltésüktől). Hogy mennyire tud ez ellen védekezni egy központ nélküli, kizárólag a közösség által karbantartott hálózat, jó kérdés, és alighanem az egész technológia jövője múlik rajta. A Wikipedia is rég összeomlott volna, ha nincsenek adminisztrátorok, és a százezernyi önkéntes szerkesztő között egyenlőbbek az egyenlőknél – és még így is gondokat okoz olykor a vandálkodás és a manipuláció.

A lényeg azonban, hogy a decentralizált, közel elpusztíthatatlan hálózat valóban létezik, a technológia működik, és éppen most kezd elterjedni egyetemi kutatói körökön túl is. Ha bezárásra ítélnek egy nagy torrentoldalt, most már nem feltétlenül az enyészet várja, bármikor átmenekíthetik a fenntartói a tartalmakat és a felhasználóikat a szórakoztatóipari lobbinak és terrorelhárító kommandósoknak egyaránt ellenálló Triblerre. Amivel egyben azt is bizonyítanák, hogy valóban információ-szabadságharcos Robin Hoodok, és nem azért csinálták az egészet, hogy a trackeroldalon megjelenő hirdetésekből egy zsák pénzt keressenek.



Forrás: origo.hu